Egyszer azt írtad: szeretlek

Nem mondtad, írtad. Mert sosem mondtad. Mert nem adod ki magad senkinek. És én még csak egy senki sem vagyok. Vagy talán voltam Mindenki számodra, de csak egy kósza pillanatig. Vagy te is azt hitted, hogy én vagyok a Mindenki.

De leírtad és ez nagy szó! Nagyon nagy hatalmú szó. Azt írtad, hogy szeretsz. De mit jelent ez? Mit jelentett ez neked? Van itt egy gondolat. Olvasd el!

Lehet, hogy azt kellett volna írnod, hogy "Fellángoltam", esetleg hozzátehetted volna, hogy "és elégek".  Mert elégtünk. Illetve most kívülről úgy érzem, hogy te csak megégetted kicsit magad, de már begyógyult és lassan a vízhólyag is elmúlt. Talán már csak a helye van meg. Kicsit piros folt, de az is el fog múlni. Lesz, aki lepuszilgatja rólad ezt a heget.

Szeretlek. Mit jelent ez? Sokféleképpen lehet mondani, sokféleképpen lehet érteni.

Mi az, hogy szeretni szerelemmel? Talán birtokolni? Miért nem lehet szeretni anélkül, hogy jogot formálnánk egymásra? Csak szeretni, szeretve lenni. Ebben kiteljesülni. Mert "nem az a baj, amikor együtt vagyunk, hanem az, amikor nem". Miért ilyen bonyolult a világ?

Szeretsz - szerettél. Van múltideje? Van ideje? Szeretlek. Éppen most, vagy mindörökké? Mi az, hogy mindörökké? Meg fogsz csókolni, ha legözelebb találkozunk? Nem mások előtt, nem a kirakatban, hanem magunknak, nekünk.

Szeretsz még? Vagy már félsz szeretni? Kitől félsz: magadtól, vagy tőlem? Vagy tőlünk? Magadnak még bevallod? Vagy nem csak egymásnak hazudunk, már magunknak is.

Neked mit jelent? Most